Verden (Aller) városának nevezetessége

A reformáció 1568-as bevezetése után az 1648-as vesztfáliai békéig a székesegyház az evangélikus hercegpüspökök székhelye volt, majd a verdeni püspökség svéd fennhatóság alatt Verdeni Hercegséggé alakult. 1651-ben a székesegyházi káptalant feloszlatták. Ma a verdeni evangélikus evangélikus székesegyháznak ad otthont. A mai székesegyháznak számos elődépülete volt. A 814-ben épült Karoling templom 849-ben Walter püspök székhelye lett. Egy tűzvész után Amelung püspök új épületet építtetett, szintén fából. 1000 körül II. Bernhard püspök kőtornyot helyezett a fahajó elé. A mai székesegyház épülete sok éven át és különböző építési fázisokban épült. Wigger püspök alatt (hivatali ideje 1013–1031) épült az első kőből készült korai román stílusú bazilika. A torony homokkő alépítménye ebből az oszmán templomból származik. 1028-ban szentelték fel Szent Máriának és Szent Cecíliának. A 11. században a ma is fennmaradt román stílusú harangtornyot téglából építették Hermann püspök (1149-1167) alatt. Megkezdődtek a Szent Kereszt-bazilika munkálatai, amely 1181 és 1185 között fejeződött be. 1268-ban a román stílusú tégla bazilika leégett, de kijavították és továbbra is használták. 1290-ben I. Konrád püspök alatt megkezdődött egy téglából készült magas gótikus csarnoktemplom építése. A pénzhiány és az építkezés szünetei miatt az építési munkálatokat csak 1490-ben tudták befejezni. A hajó egy háromhajós csarnok, négy öböllel és egy kórussal a teremben. Valószínűleg ez a német építészet legkorábbi csarnokkórusa. A transzept rövid, a keresztirányú négyzet. A kórus és a hajó falait nagy áttört ablakok és támpillérek osztják meg. A tágas és világos megjelenésű belső teret kantonos kerek oszlopok osztják erős övívekkel és vékony szolgáltatásokkal. Az 1913-as központi ablakon kívül a második világháború alatt minden ablak megsemmisült. 1737-ben egy hurrikán elpusztította a magas, karcsú tornyot, és azóta a jelenlegi alacsony réz sátortetője van. 1829-ben átfogó felújításra került sor Leo Bergmann építőmester irányításával. A reneszánsz és barokk korszak berendezését eltávolították, és a székesegyházat romantikus szellemben újragótizálták. A szószék, a lépcsőház és az öntöttvas kórusbódék neogótikusak. A lévita szék a gótikus székesegyház felszentelésének idejéből származik (1323 körül). A temetkezési emlékművek már nincsenek eredeti helyükön. Az északi karzat 1968-ból származó nagy orgonáját Hillebrand orgonaépítő építette a Hannover melletti Altwarmbüchenből. A kórus orgonáját 1972-ben építette a Hoffmann Orgelbau cég.  A kolostor a 12. századból származik. Hat szobor feltűnő. A mértékletesség, az erő, a remény, a hit, a szeretet, a bölcsesség és az igazságosság szimbólumai. A székesegyház belső udvarán, a bal oldalon, magasan a tető szélén található a Kőember. Amikor ennek az alaknak az eredeti funkcióját már nem ismerték fel pontosan, egy legenda merült fel, amellyel magyarázatot találtak erre az alakra:A kőember legendája a verdeni székesegyházban:Volt egyszer egy szexton vagy bérlőmester a székesegyházban, akiről azt mondják, hogy elsikkasztotta és szégyenletesen elpazarolta ennek az istentiszteleti helynek a pénzeszközeit. Amikor számot kellett adnia a püspöknek és a székesegyházi káptalannak, megesküdött az ördögre, ha ezt megtette. Erre rettenetes üvöltés és nevetés támadt háromszor a székesegyház körül, és maga a gonosz jelent meg, megragadta a szextont, és ki akart menni vele a katedrális falán keresztül. A folyamat során az ördög "zsákmánya" beszorult a falba, és kővé változott.Vándorok és a kőember: A korábbi századokban a vándorok Verdenbe jöttek a Walz-on, hogy munkát, szállást és élelmet szerezzenek. Előtte azonban el kellett menniük a főutassal a verdeni székesegyházba, hogy megnézzék a Kőembert. A kézműveseknek azt mondták, hogy tolvaj volt, aki be akart lépni a székesegyházba, de azonnal kővé vált. A magukkal hozott túrakönyvbe pecsétet pecsételtek, hogy megerősítsék a kőembert a verdeni székesegyházban. Ily módon mindig lehetett bizonyítani Verden városának látogatását, ami már akkoriban is fontos volt. Ugyanakkor ez a történet figyelmeztetés volt a külföldi kézművesek őszinteségére. A székesegyháztól délre található a katedrális tér (Green Street). A parkszerű teret 800 és 1800 között temetőként használták. 1815-ben 136 hársfát ültettek utak formájában, és felvonulási területként használták. A tér jelenlegi megjelenését az Uhlan-emlékmű felállításával kapta, a második hannoveri 14. számú Uhlan-ezred 1873 és 1886 között a Verden Holzmarkt laktanyában állomásozott. A püspök emlékműve is érdekes.