Aachen
Krém szeletek túrázáshoz
Amikor Aniane-i Benedeket 814-ben megbízta a császár, hogy válasszon egy területet egy kolostor alapításához, krémes süteményt választott: Kornelimünster környéke az Inde és az Iter folyók összefolyásánál vonzó alapot kínált a jövőbeli apátsági jövedelem biztosításához. Itt az erdők, a használható folyók és az ércbetétek bősége hívogatott. Szerencsére a rómaiak már kihasználták mindezt, megművelték a tájat és korai úthálózatot alakítottak ki.
Ma az Iter-völgy a túrázás és a természet termésének krémje. Idilli utakon fedezzük fel a szabadon folyó patakot, buja réteken és bokrokon sétálunk. A völgy magaslatairól messzire nyúló kilátás nyílik a Münsterländchen szelíden hullámzó legelőjére és sövényes tájára, és érintjük Walheim külvárosát.
A csendes, távoli természetvédelmi terület aligha utal arra, hogy a kalapácsok itt lüktettek a korai iparosodás idején. Amikor az eifeli vasipar az iparosodás bölcsőjévé fejlődött, az 1780-as években vasmű és kalapácsmalom is épült az Iter-völgyben. A települések szélén lapátokat, ekéket, edényeket, kemencéket és hengereket gyártottak. Az alapok közvetlenül a helyszínen álltak rendelkezésre: a vasérc a szomszédos bányából származott, a környező erdőkből származó faszén táplálta a nagyolvasztót, az Iter pedig kalapáccsal működtette a malomkereket, amely lemezekké formálta a vaslemezeket. Schmithof nagyolvasztója 10 méterével messze a legmagasabb és legtermékenyebb volt. A vasmű épületegyüttese, amely a folyásiránnyal feljebb helyezkedik el, a mai napig megmaradt. Túránkon elhaladunk a kalapácsmalom mellett, épületek már nem léteznek, de a "Die Pletsch" nedves mélyedése egykori malomtóra utal.
Az út mentén más malomhelyek is találhatók. A hídnál a túra elején, ahol az Iter az Inde-be ömlik, állt az aranymalom, itt állítólag kipróbálták magukat az aranymosásban. A 22 méter magasan fekvő Vennbahn viadukt 1885 óta ível át az Iterbachon.
